A hanuka a zsidó vallásban a fények ünnepe, avagy a jeruzsálemi szentély újjáavatásának ünnepe. Hanuka ünnepe annak az időszaknak állít emléket, amikor a Makkabeusok – a szíriai görögök felett győzelmet aratva – véget vetettek a zsidók vallási üldöztetésének.
Az időszámításunk előtti II. században a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiochosz, az addig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett, megtisztították a szentélyt, és újból felavatták azt. Ennek emlékére nevezték el az ünnepet Hanukának, ami héberül „felszentelést" jelent.
A templom elfoglalásakor újra használatba akarták venni a Szentélyt, s ehhez meg kellett gyújtani a mécsest (menórát). Az ott talált, egyetlen napra elegendő olaj csodás módon nyolc napig égett a menórában, ez az idő elegendő volt arra, új megszentelt olajat készítsenek.
November 28-ától kezdődően, nyolc napon át minden este meggyújtanak egy gyertyát a Várdomb utca 4A. szám alatti zsinagógában.
A Hanuka, a zsidók legismertebb ünnepe a nem zsidók körében.